Hogyan segítsünk gyermekünknek a tanulásban?

Sokan küzdenek azzal, hogy a gyerekük nem szeret tanulni. Lehet-e ezen a hozzáálláson változtatni, és ha igen, hogyan? Cikkünk ebben szeretne segíteni.   

Készüljünk együtt a sulira!

Gyerekünk tanévkezdésével a mi életünk megváltozik, hiszen az iskola a szülőkre is számos elintézendő feladatot ró. A kezdeti időszakban sok múlik a mi hozzáállásunkon is. Ha tehetjük, próbáljunk meg derűsek és türelmesek maradni, mert ha mi nyűgnek érezzük a sok tennivalót, a gyerekünk is hasonlóan fog reagálni. Ha együtt megyünk tanszereket vásárolni, nyitottan reagálunk gyerekünk ötleteire, együtt választjuk ki az iskolai sportfelszerelést vagy a gyerekszoba átalakításához szükséges tárolókat, bútorokat, akkor azokat csemeténk sokkal inkább a sajátjának érzi majd. A közösen kialakított, dekoratív, ugyanakkor kellően funkcionális tanulósarokban pedig a leckeírás is könnyebben megy. 

Legyünk a gyerekünk barátai! 

Óriási előnyre tesz szert az a szülő, akinek már kicsi kortól sikerül kialakítania a gyerekével egy bizalmon és cinkosságon alapuló, elfogadó, szeretetteljes kapcsolatot. Azok a szülők, akik képesek a gyerekük helyébe képzelni magukat és akikkel nemcsak az örömöket, de a kudarcokat és a cikis történeteket is meg lehet osztani, akik pozitívan állnak gyermekükhöz, hiszen tudják és elfogadják, hogy az iskolarendszer sem tökéletes és a tanulásnál sokkal izgalmasabb dolgok is vannak a világon, nagyobb eséllyel képesek csemetéiket tanulásra ösztönözni. Beszélgessünk sokat, meséljük el, nekünk milyen nehézségeink voltak, és gyakran hangsúlyozzuk, hogy mindannyiunk életének meghatározó feladata a tanulás, ami elengedhetetlen a világ megismeréséhez. 



Készítsünk napirendet!

A gyerekek egyik legnagyobb aggodalma az iskolakezdéssel kapcsolatban az, hogy a leckeírás mellett nem marad elég idejük a játékra, hobbira. Ezért érdemes napirendet készíteni, amibe bekerülnek az iskolával kapcsolatos teendők és a szabadidő is. A tanulósarokba tegyünk jól látható helyre egy órát, ezzel is segítjük a tanulásra szánt idő betartását. Bár kialakítása nem könnyű, a következes napi rutin felszabadultabbá teszi a gyerekeket és segít a szorongások legyőzésében is. Amennyire tehetjük, mi is igazodjunk csemeténk napirendjéhez, és a tanulás idejére válasszunk valamilyen csendes tevékenységet, hogy a leckeíráshoz szükséges nyugodt légkört biztosítsuk. 



Dicsérettel motiváljuk!

Érdemes tisztában lenni vele, hogy a negatív kritika – még ha építő szándékú is – igazából nem segít. Ha folyamatosan elégedetlenkedünk a gyerekünkkel, nyaggatjuk, bíráló megjegyzéseket teszünk, amiért lusta, nem érdekli semmi és nincsenek céljai, azzal csak még jobban elvesszük a kedvét. Ne a rossz tulajdonságait szajkózzuk, és főleg ne ijesztgessük azzal, hogy nem lesz belőle semmi, mert egyrészt nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, másrészt a legtöbb gyerekből nagykorára így is, úgy is felelős felnőtt válik. Az erősségei kiemelésével és gyakori dicsérettel viszont sokkal nagyobb esélye lesz a sikerre. 

Mutassunk pozitív példát!

Induljunk ki abból, hogy a gyerekünk tudja, hogy az iskola fontos, de ugyanolyan nehéz fegyelmezett és következetes módon leülnie tanulni és leckét írni, mint amilyen nehéz nekünk betartani a diétát vagy rászorítani magunkat a mozgásban gazdag, egészséges életmódra. Miért várnánk el többet a gyerekünktől, mint saját magunktól? Ha azt szeretnénk, hogy tartson rendet a szobájában, figyeljünk mi is fokozottan oda a rendezett lakókörnyezetre, ha pedig azt, hogy többet és szívesen olvasson, tévénézés helyett esténként mi is vegyünk könyvet a kezünkbe. Még jobb, ha a gyerek tanulással töltött idejét mi is valamilyen nyugodt, önfejlesztő tevékenységre szánjuk – legyen az otthoni sporttevékenység, továbbképzés vagy a másnapi munkára való felkészülés – hiszen, ha mi magunk is képezzük magunkat vagy gyakorlunk, azzal gyermekünk tanulását is motiváljuk. 

Tanuljunk közösen!

Amíg kicsi a gyerek, legpraktikusabb, ha közösen tanulunk. Segítsünk neki a feladatot értelmezni, és játékos, érdeklődő hozzáállással motiváljuk. Hasznos lehet az is, ha felmondatjuk vele a tananyagot.  Az eljátszott felelés módszere azért is jó, mert így gyerekünk nem jön majd annyira zavarba, amikor a tanár előtt kell megfogalmaznia a gondolatait és magabiztosabbá válik, másrészt az esetleges kommunikációs nehézségei is javulnak. 



Jutalmazzunk!

Alakítsunk ki jutalmazási rendszert, amit függesszünk ki egy jól látható helyre, például a hűtőre, és legyünk következetesek. Minden elvégzett feladatért járjon a piros pont, és a teljes heti példamutató tanulásért a hétvégi nagyobb jutalom – cukrászda, mozi, a vágyott játék, kütyü vagy programon való részvétel lehetősége. Fontos, hogy a beígért jutalom legyen arányban az elvégzett munka mennyiségével, és jobb, ha tudjuk, hogy a büntetés viszont eredménytelen, mivel a büntetéstől félő gyerek engedelmessége kizárólag addig tart, amíg nem lát esélyt a büntetés elkerülésére, tehát például addig, amíg a büntető személy jelen van.

Vigyük el sportolni!

Köztudott, hogy a sport nemcsak a testre, hanem a szellemre is hat. A jól sportoló gyerekek általában jobban teljesítenek a tanulásban is: terhelhetőbbek, jobban tudnak koncentrálni, nagyobb az akaraterejük, az önfegyelmük, a kitartásuk, és jobban kialakul bennük a felelősségérzet. Sőt, egyes vizsgálatok szerint a sportoló gyerekeknek időskorukra nagyobb az intelligenciahányadosa, mint a nem sportoló társaiknak, ezért érdemes gyerekünket már kicsi kortól valamilyen rendszeres mozgásra szoktatni. 



Minden vásárlónknak sikeres tanévkezdést kívánunk!